Elég a mérgekből- Élet féreghajtók nélkül

Joe Camp írása

Amikor megkezdtük ezt az utazást a lovainkkal,(hihetetlenül gyorsan eltelt hét évvel ezelőtt), azt mondták nekünk, hogy a lovainkat rendszeresen féregtelenítsük. Egyesek szerint hat hetente. Minden lovat.
"— Ez nem egy mérgező anyag- kérdeztem
— Nem igazán-mondták, majd nagy csend, és meglehetősen furcsán néznek rád.
— Végül is izé....oké ez méreg... vagy valami ilyesmi...de ez nem Olyan méreg.
— Az utolsó mondatot mindig egy gyanakvó mosollyal kísérik.
— Ez kiírtja az élősködőket nem?
— Igen persze, hiszen arra való.
— Te megennéd?
— Nekem nincsenek parazitáim...
— Te megennéd azt amire a lovadat kényszeríted?-kérdeztem újra
— Nem-mondta végül
— Honnan tudod, hogy a lovadnak vannak-e parazitái?-kérdeztem
— Tudom, hogy nincsenek,mert hathetente féreghajtózom őt.
— Akkor is ha nincs neki? "

Mint oly sok más dolog a lovak tartása körül, ez sem tűnt valami logikusnak számomra. Az emberek sokszor azt mondták nekem, hogy minden lovat azonos ütemterv szerint féreghajtóznak, anélkül, hogy bármilyen elképzelésük lenne arról, hogy a lónak szüksége van-e rá vagy nem. Egy olyan termékkel, amit saját maguk a világért sem ennének meg. Kell hogy legyen itt valami jobb megoldás.

És van is. Néhány pillanatba telt, ahogy beütöttem a Google-ba: "Honnan tudod megmondani, hogy a lovadnak vannak-e parazitái?" Klik. Egy egész oldalnyi válasz. Nagyjából ugyanazt mondja: végy széklet mintát és kérj egy széklet peteszámot. Ez egy egyszerű, általában olcsó eljárás arra, hogy gyorsan meg tudják mondani, vajon a lovadnak van-e problémája vagy nincs. Az is kiderül, hogy valójában jó, ha a lovaknak van néhány parazitájuk. Ez jó az immunrendszerüknek. És ezt tudni is érdemes. De nekünk ebben az időben hat lovunk volt, most pedig nyolc van. Nyolcas szorzóval az általában nem túl drága dolgok gyorsan költségessé válnak, különösen, ha évente többször van rájuk szükség. Utána jártam hát a folyamatnak. Hogyan csinálják a székletvizsgálatot? Amit felfedeztem az igazán nem bonyolult. Egy 200 USD árú mikroszkóp és egy vetítő volt minden ami kellett és én saját magam is el tudtam végezni a székletvizsgálatot. Épp akkor volt a szülinapom, így hát ezt kértem. Kathleen először tiltakozott egy kicsit — A széklet tesztelő nem túl romantikus. De végül beadta a derekát és belevágtunk a dologba. Már csak egy dolog nem volt megoldva. Ez az eljárás meg tudja mondani kinek vannak férgei, de azt nem hogyan lehet tőlük megszabadulni mérgek nélkül.

Vissza a Google-hoz. A Google nagyszerű. Sok dolog van amit nem szeretek az internet körül,de a Google-t lassan megszeretem. Gyakorlatilag napjainkban nincs olyan kérdés, amire a Google ne tudná a választ.

És íme van valami amit Élelmiszeripari Kovaföldnek neveznek (Food Grade Diatomaceous Earth-DE) Nem mérgező és ami még jobb természetes anyag. Soha nem lép be a test rendszereibe vagy a vérkeringésbe. És csak áthalad a beleken, bemegy és már jön is ki. Egy dolgot kivéve, hogy a parazitákat magával viszi. És igen... ezt én is megenném. Sőt eszem is két teáskanállal naponta.

Többek között felfedeztem:
"Az étkezési kovaföld egy a természetben előforduló kovás-üledékes ásvány vegyület, amely mikroszkópikus alga-szerű, egysejtű növények csontvázának maradványait - ú.n. kovamoszatokat tartalmaz. Úgy tudjuk, hogy a kovamoszatok 30 millió évvel ezelőtt lesüllyedtek a mélybe és összeálltak egy krétaszerű anyaggá: kovafölddé. A kovaföldet kibányásszák, majd ledarálják, így egy olyan porhoz jutunk, ami kinézetre és tapintásra olyan mint a hintőpor. Az étkezési kovaföld áll kb.: 3% Mg, 33% Szilicium, 19% Ca, 5% Na, 2% Vas — ból és sok más nyomelemből, mint pld: titán, bór, mangán, réz és cirkónium."

“A kutatásból kitűnik, hogy az élelmiszer minőségű kovaföld, több egészségügyi előnyt biztosít ember és állat részére egyaránt. A kovaföld nem csak egy férgek elleni szer a testünknek. Képes enyhíteni a lehetséges halálozási kockázatát a magas koleszterin szintnek, magas vérnyomásnak, és lehet vele enyhíteni a bosszantó és kellemetlen problémákat, amik a bél baktériumok és paraziták köréből erednek,segíti a hörgő gyulladás, vese és hugyúti fertőzés regenerálódását, szabálytalan bélműködés gyógyulását, valamint segít a szédülésnél, fejfájásnál, és gyulladáscsökkentőként is működik. Tanulmányok kimutatják, hogy segít azoknak akik cukorbetegségben , artériás megbetegedésekben, ízületi fájdalmakban szenvednek, és talán megelőzheti és enyhítheti az Arzheilmer-kórt, azáltal, hogy megelőzi az alumínium felszívódását. Másik előnye a sziliciának, hogy segít a rossz zsírok elégetésében. A kovaföld az Anya Természet "terméke", ami nem okoz kárt sem a környezetnek sem a hobby állatoknak, sem az embernek.”

Hogyan működik?

“Sok káros dolog a testbe belépve pozitív töltést kap. A silica- kova egy félvezető ásvány, amely ha felmelegedik a test hőjétől negatív töltésű lesz és elektronokat ad le. Ezek a negatív töltésű ásványi inok és/vagy egyedi héjak vonzzák a rossz mikrobákat, szabad gyököket, pozitív töltésű hulladékokat és egyéb káros dolgokat. Mágnesként működnek, a negatív töltésű héjak és/vagy ionok vonzzák és elnyelik azokat a pozitiv dolgokat,amik elég kicsik ahhoz, hogy átmenjenek a nyílásokon. Ezen kívül minden nagyobb parazitát ami adott esetben a gyomorban vagy az emésztőrendszerben van szétvág és megöl éles széleivel a kovaföld (de a a bélben lévő jó baktériumokat nem öli meg.) Az erős töltés miatt, mindegyik héj nagy számú pozitív töltésű anyagot képes elnyelni, függetlenül attól, hogy kémiai anyagok, vagy baktériumok, vagy vírusok formájában vannak jelen.Keresztül haladnak a gyomron és a beleken, és kiviszik ezeket az anyagokat a testünkből.”

Két link kovafölddel kapcsolatos jó cikkekhez. De talán elegendő csak azt mondani, ez volt az a válasz amit kerestem. Soha többé mérgeket!




Ez azt jelenti, hogy soha nem féregteleníteném a lovamat mérgekkel? Már egy jó ideje megtanultam, soha ne mondd soha. Néhány évvel ezelőtt, épp mielőtt elindítottam volna az önellenőrző és kovaföld programomat, kiderült hogy Pocket olyan erős fertőzést kapott, hogy nem volt más választásunk. Így hát ő, kapott egy nagy tubussal a pocakjába, de most már 2 és fél éve megy a kovaföld program és azóta nincs féreghajtó. Amikor örökbe fogadtuk Saffron-t a vemhes musztángot, neki nagyon súlyos hengeresféreg fertőzése volt, amit valószínűleg a BLM (Bureau of Land Managament) mississippi-i létesítményében szedett fel, és a csikónak is átadta, valószínűleg a székleten keresztül (mert a csikók az anyjuk kakijának fogyasztásával veszik fel a számukra szükséges baktériumokat melyekkel a különböző tápanyagokat le tudják majd bontani a belükben). Így tehát ők kaptak egy adagot a megfelelő (már ha van ilyen) féreghajtóból, de azóta már mindketten benne vannak a kovaföld programban. Kb 13 hónapja. Most elértünk a vita egy fontos részéhez. A legrosszabb dolog amit mi emberek csinálunk, hogy minden lónak ugyanazt a tervezett programot csináljuk végig. Különösen, amikor mérgekről van szó. Azóta felfedeztem, hogy ez mennyire téves hozzáállás. Legalább négyen a mieink közül rendszeresen a nulla tojás vagy e körül mozognak, grammonként, tesztelés során. Más szóval a fertőzöttségük nagyon nagyon alacsony. Ők nagyon kevés kovaföldet kapnak, egy és fél csészével hetenként. Két másik hét csészét egy héten, és a többiek 10,5 fél csészét hetente. Elég megdöbbentő, hogy ekkora a szórás ugye?

Nagy általánosságban azt hallottam, hogy az immunrendszer javul a korral és a mi ménesünk is többé-kevésbé követi ezt a megfigyelést. Kivéve Pocket. Ő a kivétel, mert kivétel mindig lesz. 16 éves de ő az egyik, aki 10.5 csészével kap egy héten.

A mi programunk a következő: A félelmetes négyes, ahogy én hívom őket Cash,Noelle, Mariah és Skeeter. Ők csak fél csészével kaptak egy héten, egészen a közelmúltig,amíg olvastam róla, hogy a féreghajtáson kívül mi mindenre jó még a kovaföld. Igy felemeltem az adagjaikat: H, Sz, P,-fél csészével. Saffron és Stormy hét csészével kapnak hetente, Pocket és Mouse 10 és fél csészével hetente.

A 22 kg körüli csomag, ami 18 dollárba kerül a takarmány boltban, még 8 ló esetén is rettenetesen sokáig kitart.

A programot minden lóra próbálgatással állapítjuk meg. Megtanultam, és másoknak is ezt kellene tenni, hogy hogyan megy a széklet ellenőrzés és mit kell keresni. Keress rá a Google-n. Vannak alacsony, közepes, nagy tojás szám/ grammonként-ra vonatkozó tanácsok. Természetesen az alacsony a cél. Bármi ami alacsony tartományban van nem jelent változást a dózison. Bármi ami a mérsékelt tartományban van változtathat a programon (több kovaföld attól függően, hogy hol van a mérsékelt tartományban). Az új adagolás a legjobb belátásomon alapszik. Ha a magas tartomány alsó határán van, mi többnyire csak növeljük az adagot, de ha a magas tartomány felső felében van megfontoljuk egy adag méreg beadását. Nekünk ezt soha nem kellett tennünk, mióta a kova program megy, több mint két éve.



Mi ennek a módszernek a hátránya? Sokan szeretnének egy sor szigorú szabály szerint menni, minden egyes alkalommal, minden lónál, minden körülmények között. Ez egyszerűen nem így működik. No ekkor kezdődnek a gondok... Mi nagyon ritkán teszünk bármit is a lovaink körül,ami nem a saját megítélésünkön alapszik. Ezért szeretném itt még egyszer hangsúlyozni azt amit a bevezetőben elmondtam, hogy ez csak egy laza útmutató a kezdéshez, a házi feladatot neked kell megcsinálni, a kutatást, hogy tudd mit miért csinálsz, hogy a szubjektív megítélésed alkalmas legyen arra, hogy döntéseket hozz. És most, ha ez még mindig helyesnek tűnik, akkor ez valószínűleg jó is.

Ha van egy csomó lovad, mint nekünk, akkor feltétlenül érdemes beszerezned egy mikroszkópot és egy kivetítőt. Ha csak kettő van, érdemes három négy hónaponként megnézetni őket.

Kovafölddel kapcsolatos linkek amiket a figyelmedbe ajánlok: angol nyelvű:
http://sacredmountainjourney.com/id21.html
Speciálisan az állatokra vonatkozó link beleértve a lovat is.
http://sacredmountainjourney.com/id28.html
Magyar nyelvű linkek:
http://xn--kovafld-e1a.hu/
http://ibon.biz/tesla/kovafold.php?lng=hu
Vagy csak egyszerűen keresgélj a Google-n. Rengeteg írás van róla.

Néhány szó a szerzőről:
Joe Camp az írója, producere, rendezője 7 mozifilmnek (beleértve az összes Benji filmet), valamint ő írta (“The Soul of a Horse — Life Lessons from the Herd,”) A ló lelke és az Élet leckék a lovaktól c. bestsellereket és mindemellett írt hét másik nagy sikerű könyvet lovakról, három novellát a saját forgatókönyveiből, az inspiráló, valóságon alapuló könyvét (“Who Needs Hollywood,”) Kinek kell Hollywood? és stb...
Érdemes megnézni a honlapjukat: http://www.thesoulofahorse.com valamint a youtube-on található videóikat a mezítlábas lovaikról “The Soul of a Horse Channel”. https://www.youtube.com/watch?v=ASfRL-HHts0&list=PL5ED6DAE86CFD04FE

Dr Hiltrud Strasser és Holisztikus Pataápolási Módszere

Natalija Aleksandrova

Az emberek már mindenféle fémpatkót, és ezek sokféle alternatíváját kitalálták, a kollektív soha véget nem érő keresésük során, hogy milyen módon sikerülhetne a lovak hasznos élettartamát meghosszabbítani, bár ez a mai napig nem járt igazán sikerrel. A lábak és a paták problémái, még mindig a legszélesebb körben elterjedt okai a lovak sántaságának és halálának. De mi van akkor, ha egy mezítlábas pata képes gondoskodni önmagáról? És mi történne, ha egy mezítlábas pata még jobban képes lenne arra, hogy megvédje magát, mint bármilyen emberek által kitalált mesterséges eszköz? Lehetséges, hogy egy mezítlábas pata képes a ló testének mozgásszervrendszerét egészségben megtartani? Ezen túlmenően nem lehetséges, hogy egy egészséges mezítlábas pata, nagyon fontos szerepet játszik a ló általános egészségében? Dr Hiltrud Strasser német állatorvos és kutató pont erre a következtetésre jutott néhány évtizeddel ezelőtt. Ha a lovak számára biztosítunk bizonyos tartási és ápolási körülményeket, a pata képes úgy működni, ahogy a természet megtervezte. Ha a lónak lehetővé teszünk egy egészséges életmódot, a pata elveszti a mesterséges mechanikai védelem szükségességét. A pata betegségek meggyógyulnak, sőt öngyógyító folyamatok indulnak be, és így a pata szinte az egész test egészségének kulcsává válik.



Mint tudjuk a patának több más feladata között fontos funkciója, a test keringését támogató vérpumpálás. Ezen kívül ők felelősek az elhasznált fehérjék, vérből történő kiválasztásának munkájáért, felhasználva ezeket a pata szarujának felépítéséhez. Így hát elképzelhetjük mennyire érinti a szervezetet, ha a patának csak ez a két funkciója lecsökken — a szív, a máj, a vesék és a bőr sérülnek először. Ezek a szervek részei a kiválasztó rendszernek, és ha az elhasznált fehérjéket nem lehet biztonságosan kivinni a pata szaruján keresztül, ezek visszatérnek a testüregbe és túlterhelik a belső kiválasztó szerveket.



Dr Strasser már rendelkezett lótenyésztői diplomával, mielőtt tanulmányait megkezdte és a végzettségeit megszerezte volna a Humboldt and Freien Egyetemen Berlinben. PhD fokozatát később szerezte meg a Freien Egyetemen. Dr Strasser már 30 éve foglalkozik a patából eredő sántaság kutatásával, rehabilitációjával és megelőzésével. Ebből az időből 17 évet már a saját Pata Klinikáján töltött Tübingenben.



Karrierjének kezdetén, megdöbbenten tapasztalta, hogy milyen sok lovat altatnak el nagyon fiatal korában. Észrevette, hogy ezek közül a lovak közül a legtöbb paták okozta gyógyíthatatlan sántaság miatt lett elaltatva (mint pld- patairha gyulladás, idült patairha gyulladás, pata henger szindróma). Megfigyeléseinek és kutatásainak évei alatt felfedezte, hogy a vadon élő lovak többnyire sokkal hosszabb életet élnek, mint a "jelenlegi megszokott" körülmények között élő háziasított társaik. Kutatásai során egy váratlan következtetésre jutott: mi magunk öljük meg szép lassan becses állatainkat, azokkal a dolgokkal amikkel "kedveskedni" akarunk nekik. Az ő kutatásainak eredménye, hogy összehasonlította a háziasított és a vadon élő lovak életmódját és pataformáját, és ez az amit a világban "Strasser módszernek" hívnak, és amit helyesebben "Strasseri tudásnak" kéne hívnunk, mivel nem korlátozódik pusztán körmölési utasításokra. A strasseri tudás tanít, a ló számára biológiailag megfelelő életkörülményekről, hogy a környezet befolyással van az egész testre és a patákra, s hogy a paták fontos szervként működnek és szorosan kapcsolódnak a ló egész szervezetéhez és jelentős befolyással is vannak rá.



1.kép Dr Strasser a Pata Ápolás Világkonferencián, Tübingenben, Németországban
2.kép Dr Strasser tanítja a tanítványait a Pata Klinikán.

Dr Strasser azt mondja: "Az a pataforma amit napjainkban a lóféléknél láthatunk, sok millió év alatt fejlődött ki és nyilvánvalóan bebizonyította, hogy működőképes. Tehát azt kell feltételezzük, hogy ennek a szervnek nincs jobb lehetséges alakja. Ha ezt egyszer elfogadjuk, akkor meg kell próbálnunk megérteni ezt a szervet minden részletében, hiszen (mint minden része a szervezetnek) más szervekhez és funkciókhoz csatlakozik. Ezért ha valami megváltozik a patában ez a változás befolyásolja és hatással van az egész szervezetre. Sajnos ezt a tényt gyakran elfelejtik. Az egyes szervek problémáit önmagukban vizsgálják, elkülönítve a szervezet egészétől, ami helytelen diagnózishoz és még ennél is rosszabb, eredménytelen kezelés alkalmazásához vezet."

A strasser módszer tökéletesen alkalmas arra, hogy egészségesen tartsa a mezítlábas patákat a ló egész életén át. Valamint csodákat művel a bonyolult patabetegségek rehabilitálásában, amikor a hagyományos módszerek már csődöt mondtak. Dr Strasser felfedezte, hogy amikor eltávolítjuk az akadályokat, amiket gyakran az ember maga hozott létre ( túl hosszú sarok, patkolás, istállózás ), akkor lehetővé tesszük, hogy a pata csodálatos öngyógyító képessége aktiválódjon. A klinikáján eltöltött évek alatt, Dr Strasser sok esetben látta a lovak felgyógyulását súlyos mozgásszervi problémákból. Lovak, akik úgy jöttek a klinikára, hogy már felírták nekik, de még nem kapták meg az utolsó "gyógyszert" — az euthanáziát — később egészségesen távoztak a klinikáról.

Néhány lovas szakember még ezzel együtt is vitathatónak vagy akár radikálisnak tartja a módszert. Ez általában abból fakad, hogy a strasseri megközelítés nagyon különbözik a klasszikus hittől-más mint az általánosan elfogadott standart és eltér attól amit sok állat orvos és kovács javasol. Például egy patairha gyulladásos esetben ( a patacsont elfordulásával, annak leválásával vagy anélkül) a klasszikus hagyományos megközelítés megemeli a sarkakat. Ami azon a hiten alapszik, hogy hogy az eljárás enyhíti a mély hajlító ín és a lemezes irha feszültségét, amit a patacsont elfordulása okozott. De Strasser magyarázata szerint, a sarok megemelése még rosszabbá teszi az elfordulást azáltal, hogy tovább terheli a lemezes irha (dorsalis) háti részét és csökkenti a pata vérkeringését. Dr Strasser felfedezte, hogyha a patacsont párhuzamos a talajjal és a pata teljes terhelést kap, a mély hajlító ínra ható húzóerők inkább hátrafelé mint felfelé hatnak. (Egy friss tanulmány amit Glenn Ramsey PhD kandidátus vezetett, aki az Új-Zélandi Aucklandi egyetemen dolgozik, bebizonyította Dr Strasser megfigyelését. A tanulmány címe: A különböző pataszögek háti lemezekre gyakorolt hatása a lovak patájában, a cikket 2011-ben publikálta az Equine Veterinary Journal-ban [The effect of hoof angle variations on dorsal lamellar load in the equine hoof, Equine Veterinary Journal, 9/2011]) Amikor a strasser módszer szerint körmölünk, a patacsont terhelés alatt visszakerül a földdel párhuzamos helyzetébe. Ez lehetővé teszi, hogy az optimális keringés vissza álljon a patában. A terhelés egyenletesen oszlik meg a patacsonton és a patán, ez viszont lehetővé teszi, hogy nagyobb mennyiségű és jobb minőségű szaru termelődjön.

Fontos tudni, hogy a Dr Strasser által kifejlesztett körmölési technikákat eredményesen, csak egy Strasser Pataápoló Specialista SHP-Strasser Hoofcare Professional ( vagy bizonyos esetekben az ő felügyelete alatt lévő más személy) alkalmazhatja. Strasser Pataápoló Specialista az, aki elvégezte Dr Strasser két éves pataápoló és sántaságrehabilitációs képzését, és megkapta a tanúsítványát. Ismerünk olyan eseteket, ahol a körmös megpróbálta használni a Strasser módszert, megfelelő képzettség nélkül és lesántította és megbetegítette a lovat. Ha egy képzett szakember helyesen alkalmazza, egy egészséges patán, maga a módszer soha nem okoz fájdalmat a lónak. De amikor a megfelelő keringés helyreáll a sérült, zsibbadt patában, és ennek eredményeképpen az idegek érzékenysége helyreáll, ésszerű és logikusan elvárható, hogy megjelenjék a sántaság, vagy rosszabbodik, a módszer alkalmazása során. Egy a patkolás vagy a helytelen pataforma miatt érzéketlen patában, amikor a vér visszatér és az idegek érzékelése újraindul, akkor ezek jelentenek minden sérülést, amit addig nem tudtak, amíg a pata el volt zsibbadva. A helyesen alkalmazott módszer csak napvilágra hozza a pata belsejében lévő sérülésekből és betegségekből eredő fájdalmat (különböző szűkülések, túlfeszült lemezek, irha sérülések stb). A tályogok nem ritkák egy sérült beteg pata rehabilitációja közben, mivel ez a módja annak, hogy a szervezet eltávolítsa a nagyobb elhalt szövetdarabkákat. De a legtöbb ló, akit strasser módszerrel kezelnek, egy nagy megkönnyebbülést kap és mutat már az első körmölés után és a kondíciója folyamatosan javul a következő körmölések során.

Egy ló akit épp beszállítottak a klinikára akut patairha gyulladással.




A ló egészséges a klinikai kezelés végére.

A módszer alkalmazása lehetetlen anélkül, hogy a tulajdonost mélyen belevonjuk a rehabilitációba és ehhez az ő részéről a módszer mélyebb megértése szükséges. Akik a Strasser módszert követni akarják, azoknak muszáj megérteni, hogy a pata egy egész szervezet része és nem lehet kezelni az egész szervezet figyelembe vétele nélkül. Gyakori probléma a nyugati orvoslással — hogy elnyomja a fájdalmas tüneteket, anélkül, hogy megtalálná az igazi okokat és figyelembe venné az egész testet. Dr Strasser megértette, hogy sok egészségügyi probléma, amit istállózott és patkolt lovaknál látott, csak következménye a helytelen pataformának és a károsodott pata funkcióknak. Többek között ilyen következmények pld.: bőr problémák, allergiák, krónikus légzőszervi megbetegedések, visszatérő kólikák stb. Dr Strasser felfedezte, hogy ezek a problémák eltűnnek, mihelyt a ló életkörülményeit, amennyire lehet, közelítjük a természetes modellhez, és a patának megadjuk az élettanilag helyes formát. A staresseros pataápoló szakembereket megtanítják arra, hogy megtalálják és eltávolítsák a fájdalmat okozó problémákat a patában, valamint annak felismerésére, hogy mennyi időre van szüksége a lónak a teljes gyógyuláshoz. Vannak tulajdonosok, akik nehezen tudják megérteni, hogy a lónak lehet kényelmetlenség érzete a gyógyulás folyamata közben és nem hajlandók a lónak elég időt adni a gyógyulásra. Néhány súlyos esetben, igazán sok időre lehet szüksége a lónak a teljes gyógyulásig. Általában eltűnik a félreértés a Strasser módszerrel kapcsolatban, ha valaki elkezdi megérteni egy egészséges mezítlábas pata formájának és működésének alapelveit, melyek egy több millió éves evolúciós folyamatban fejlődtek ki.

Súlyos idült patairha gyulladás patacsont áttöréssel. A ló teljesen egészséges a 1.5 éves tübingeni pataklinikán történő kezelés után.

A strasser módszer a következő tudományosan elfogadott ismeretekre épül:

Szövettan

• Az élő szövetnek szüksége van:
— rendszeres keringésre
— meghatározott anyagcsere hőmérsékletre
• Az idegek csak aktív anyagcseréjű környezetben képesek működni

Anatomy

• The coffin bone of an equine must be ground-parallel

• The coffin joint must be over the center of the coffin bone base

• In a horse at rest, the tendons of the extensor and flexor apparatus are in an energy neutral balance

• Tendons are shortened via muscle contractions to produce movement. Continuous muscle contraction (muscle tonus) when standing results in the muscles cramping

Anatómia
• Egy ló patacsontjának a talajjal párhuzamosnak kell lennie - A pata ízületnek a patacsont középpontja fölött kell lennie
• Egy nyugalomban lévő lónál a hajlító és a feszítő apparátusnak energetikailag semleges egyensúlyban kell lennie
• Az inak megrövidülnek az izmok összehúzódása során, így hozva létre a mozgást. Ha állás közben folyamatos izom összehúzódás van (tónusos izom), az izomzat görcsössé válik.

Physiology

• In the leg, blood is pumped upward by the hooves and the joints. This is only possible with movement

• Excretion of hoof horn is linked to the amount of circulation, which is dependent on the amount of movement

• Production of hoof horn at a certain order of magnitude is necessary to relieve blood and body metabolism

Élettan
• A lábban a vért a paták és az ízületek pumpálják felfelé. És ez csak mozgás közben lehetséges
• A pata szarujának kiválasztása arányos a keringés mennyiségével, ami szintén a mozgás mennyiségétől függ
• A pata szarujának termelésére egy bizonyos nagyságrendben van szükség ahhoz, hogy megkönnyítse a vér és a test anyagcseréjét

Hippológi
• A ló természetes viselkedésének 70% mozgásból áll
• Nincs napi-éji ritmus
• A szaru kopása és termelődése élettanilag harmóniában van

Fizika és Matematika
• Helyes pataforma esetében a patában működő erők úgy hatnak, hogy a ferde csonka kúp alakú forma tágul, míg helytelen pataforma esetén szűkül
• A vért pumpáló működés csak a pata boltozatának megemelkedésével és kisimulásának váltakozásával lehetséges. Ez a mozgás nem jöhet létre, ha fixáljuk a talp boltozatát

___________________________________

Lótulajdonosoknak ajánlott olvasmányok Dr Strasser könyvei a lovak patájáról és annak egészségéről:

"A Life Time of Soundness"

"Shoeing — A Necessary Evil?"

"Metal in the Mouth"

"Who is afraid of Founder?"

"Navicular Diseas — No More!"

A könyvek elérhetők német, angol, francia, orosz, norvég, lengyel és cseh nyelven.

Az eredeti cikk megtekinthető: holistichorseandhoofcare.blogspot.com/2013/09/humans-have-invented-all-manner-of.html

Patairha gyulladás — Dr Strasser megközelítésében

Strasser Hoofcare New Zealand

A patairha gyulladás — pontosabban a lemezes patairha gyulladása- járványszerű méreteket öltött a háziasított lovak körében. A hagyományos megközelítések hajlamosak a gyulladást kiváltó tényezőkre koncentrálni, melyek közül a leggyakoribb a gazdag takarmány pld. tavaszi fű. A patairha gyulladás kezelése kiterjed a megelőzésre való törekvéstől, mint pld. táplálék kiegészítők adagolása, melyek arra lennének hivatottak, hogy kevésbé érzékennyé tegyék a ló hátsó bélszakaszát, egészen a különböző mechanikai megoldásokig, melyek közül a legnagyobb kárt az ún. emelt sarkú gyógypatkó felütése okozza.

Dr Strasser megközelítése

A patacsont elfordulása és leválása ( más néven patairha gyulladás), már nem egy új keletű probléma. A patairha gyulladás nem mindig a patacsont elfordulásával és a szarutokról való leválásával ér véget. A gyulladást számos dolog kiválthatja: pld takarmány, vegyi anyagok, hormonok, mechanikai stressz. Egy máskülönben egészséges patában ha megszüntetjük a kiváltó okot, a gyulladás nem okoz nagy sérülést a lemezes irha kapcsolódásában. Más megelőző körülmények szükségesek ahhoz, hogy ez megtörténjen. Egy egészséges patában a patacsont párhuzamos a talajjal és a pártaszél szöge 30 fokos lejtésű. Ebben a helyzetben a patára ható erők egyenletesen oszlanak el a csont minden részén, valamint a lemezes szarun és irhán. Azonban, amikor a patacsontot arra kényszerítik, hogy meredekebb legyen (pld ék párna) a súly előrébb kerül mint a szokásos, ami a lemezes irha első részének krónikus túlterheléséhez vezet. Minél meredekebb a patacsont, a hegye annál inkább lefelé kényszerül és a patairha annál inkább túlfeszítetté válik. Ez végül a patacsont szarutokról való leválásához vezet az ujj területén — vagy a gyorsan növő sarok erőkarja, vagy a talpba fokozatosan belenyomódó patacsont miatt. A ló egy darabig meredek patákkal is el van problémák nélkül, ha puha talajon használják, vagy vasalva van.Egy ideig a patkó megakadályozza a patacsont látható leválását a pata faláról, mivel a talp boltozata nem tud kisimulni. De a patkolás ( valamint a beszűkülések, vibráció, mozgáshiány) csökkentik a vérellátást, különösen az ujjak területén. A rosszul táplált lemezes irha szerkezete belül megváltozott, még akkor is ha a pata kívülről egészségesnek tűnik is, és nem tud megfelelő lemezes szarut termelni. Az érzékeny és az érzéketlen lemezek összefonódása még a meredek csont állás hatása nélkül is sérül. A lemezes felfüggesztés hajlamosabb a túlterhelésre és kevésbé képes tartani a ló súlyát a szarutokban. Természetesen a meredekebb csont állás felgyorsítja ezt a folyamatot. Mivel idővel a lemezes kapcsolat egyre instabilabb lesz, bármilyen gyulladás előidézheti, hogy a ló belefut egy teljes patacsont elfordulásba és leválásba.



Bármilyen anyagcsere zavar előidézhet patairha gyulladást. Egy toxin jelenlétére a rosszul táplált és sérült lemezes irha egy súlyos gyulladással válaszol. Seb váladék szivárog és keveredik a termelt szaruval, így a szaru minősége túl gyenge lesz ahhoz, hogy megtartsa a ló súlyát (különösen természetellenes csont ívelésnél) és az irha és a szaru elválik egymástól.

Ennek eredményeképpen a kapcsolat a patacsont és a patafal között tönkremegy (leggyakrabban csak az ujj területén) és a patacsont belesüllyed a talpba, ahol az éles első széle belenyomódik és megsérti a talpi patairhát. A lovak lábának legkevésbé fájdalmas része, ahol általában még egy meglehetősen szilárd kapcsolat van a szarutok és a patacsont között, a pata oldalsó és sarki régiója. A ló a súlyát hátratolja a sarkaira és a hátulsó negyedre — így láthatjuk a klasszikus patairha gyulladásos helyzetet. Bár ez némileg enyhíti a fájdalmat az elülső lábakban, de túlfeszülést okoz a hátsó és első lábak sarki területein, valamint az ízületekben, izmokban, szalagokban, inakban, hátban és a ló testének hátsó részében.

Mit tehetünk?

Fontos felismerni, hogy a patairha gyulladással küzdő ló beteg, de ez nem ok egy halálos ítéletre. A patairha gyulladásos lónak a következőkre van szüksége, miután megtettük a lépéseket a gyulladás okainak megszüntetésére és lehűtöttük a lábat (hideg vízbe állítani a legjobb):

Helyreállítani a természetes pataformát és működés
A talajjal párhuzamos patacsont és a patamechanizmus helyre állítása által meg lehet törni a krónikus patairha gyulladás ördögi körét. Ha a súly egyenletesen oszlik el a patacsonton, a szarutokon, a pártai és lemezes patairhán, a sérülés el kezd helyreállni, és jó minőségű kapcsolat kezd el nőni a pártaszél felől.

Keringés
A ló mozgatása sík, sima talajon létfontosságú, hogy biztosítsa a tápanyagok áramlását a a láb sérült szövetei felé.

Megfelelő táplálkozás
A legtöbb krónikus patairha gyulladással küzdő ló már eleve alultáplált, és egy beteg állattól megvonni a táplálékot — a legjobb esetben is a gyógyulás lassulásához vezet.

Holisztikus Támogatás
A ló szíve, anyagcsere szervei, az izom és csontrendszer struktúrái már óriási terhelés alatt vannak. Vegyi anyagok,mint gyulladáscsökkentők megzavarhatják a természetes gyógyulási folyamatot, és toxikus mellékhatást okozhatnak.



© Copyright of Strasser Hoofcare New Zealand. All Rights Reserved.

Két eset oldalsó patarepedéssel-És amit ebből tanulhatunk

Natalija Aleksandrova cikke
A fordítás Mónika Dohany munkája

Két “gyógyíthatatlan” patarepedéses eset. Mindkét esetben az évekig tartó kezelés során pont ugyanazokat a módszereket alkalmazták kezelés gyanánt, amelyek a problémát eredetileg kiváltották- patkolás helytelen pataformával kombinálva -(túl magas sarok, túl hosszú fal).

1. eset:




2. eset:




Terhelés alatt, a szarutoknak egy bizonyos módon kell(ene) deformálódnia. Ezt a visszafordítható deformációt "patamechanizmusnak" nevezik (https://www.facebook.com/notes/természetes-körmölés-és-pataápolás/a-patamechanizmus-és-jelentősége-a-ló-számára/283470865111531), és létfontosságú az egész szervezet részére. Ennek a két patának az esetében a pártaszél csak kidudorodott oldalra az oldalfalnál, de nem tudott lefelé mozogni, ahogy ez történik egy élettanilag helyes formájú patában, az egészséges patamechanizmus részeként (mivel a talp rögzítve volt a patkolás által). Idővel kifelé gyűrődés alakult ki a falon,ami a pártaszéltől indult, le egészen az utolsó szögig, ahol a fal meggyengült a szög okozta lyuktól. A pata talajfogásának hatására ez a gyűrődés kifelé tolódott ,kisebb terhelés esetén (állásnál- pihenő állapotban) a pártaszél ismét kiegyenesedett, és a gyűrődés ismét kisimult. Ez a mozgás készítette elő a terepet a repedés megjelenéséhez, ami aztán meg is jelent, megtámogatva az utolsó szög lyukától meggyengített fal által.

Sajnos az első ló soha nem kapott lehetőséget helyes pataápolásra, és a vágóhídon végezte, így adva most nekünk egy lehetőséget arra, hogy közelről megnézzük a szarutokot és megtanuljuk, hogy bizonyos külső jelek milyen belső pataszerkezetre utalnak.

A vas és a túlnőtt szaru eltávolítása után, láthatjuk a görbületet a fehér vonalban, azon a helyen, ahol a repedés indul, a fal talajfogó szélénél:



Az ilyen fajta ívek a fehér vonalban arra utalnak, hogy a patacsonton demineralizációnak kell lennie, egy bemetszés vagy egy barázda formájában,amely a csontszövetre ható bizonyos fajta nyomás eredményeképpen jelenik meg.

Most, hogy belenéztünk a szarutokba, láthatjuk a várt barázdát a patacsont oldalsó szárnyán. Továbbá láthatjuk a fal belső oldalán a kiálló gerincet,ami bele volt nyomódva a csontba, ami annak átformálódását okozta. Ehhez jön még a hangsúlyosabb oldalsó csont (az oldalsó pataporc elcsontosodása) ahogy azt láthatjuk a csont oldalán, ami ugyanolyan okból jött létre mint ami a patafal repedését okozta - élettanilag helytelen erők hatnak a szarutokra és a pata belső szerkezetére:





Hasonló ívet találtunk a fehér vonalon a második esetnél is:



De a második esetben a ló, melegvérű herélt szerencsésebb volt. Az orvosok és kovácsok által előírt 15 évnyi patkóviselés után, ami szerintük egyetlen ellenszere a patarepedésnek és egy vissza-vissza térő vérzéssel, ami a repedés kezdeténél volt tapasztalható, 18 évesen végül levettük róla a patkót és megkezdtük nála a megfelelő pataápolást. A helyes pataápolás számára a pataápolás egy fontos részével kezdődött-biztosítottuk a ló részére a fajának megfelelő életkörülményeket, ami magába foglalja a korlátlan szabad mozgást (24/7 -a hét minden napján éjjel nappal kinn), szabad legelést/hozzáférést a szénához (24/7), valamint a ménesi életet.

A rehabilitáció 5. hónapjában a herélt nagyszerűen érzi magát (szürke ló) és játszik a barátjával:
(Video Ark Equus Ranch for Retired Horses, alHHHC Partner Rehab Center, Germany.)



9 hónap rehabilitáció után a repedés eltűnt, bár a pata formája még mindig javulóban van:

A legelés – Létfontosságú a lovak számára

Natalija Aleksandrova
A fordítás Laura Dancs munkája

Az evolúció folyamán a ló emésztő rendszere teljesen alkalmazkodott a fű felvételéhez és az anyagcserében való hasznosításához. Ezt az alkalmazkodást a különféle fűfélék évszakos kínálatának energiatartalma is alakítja, amire a lónak alapvetően nap mint nap szüksége van. A bélflóra hozzáalakult ehhez a táplálék-kínálathoz, főleg a vékonybél, amely az idő múlásával egyre hosszabbá vált. A lófélék emésztő rendszere érezhetően kevésbé hatékony mint például a kérődzőké. Ezen tény alapja, hogy a ló napjának legnagyobb részét a legelőn való táplálék-felvétel teszi ki, amely rostokban igen gazdag, azonban keményítőben és fehérjében szegény.

Ha a lónak egész nap, az év minden hónapjában szabad bejárása van változatos növény-kínálattal rendelkező, tágas legelőkre, akkor ösztönösen ellátja magát a megfelelő tápanyagokkal, melyekre az év adott szakaszában szüksége van. A jellegzetes, értékes tavaszi fű energiával látja el a lovat a párzási időszakban és a telet követően segít újra felépíteni a szervezetét. A fiatal egyedeknek a gyarapodáshoz és a fejlődéshez nélkülözhetetlenek ezek a tápanyagok. Nyáron és ősszel bizonyos mennyiségű zsírréteget építenek az állatok, amely átsegíti őket a szűkösebb téli hónapokon.

Amikor a ló az év során folyamatosan a saját, természetes táplálkozási szokásainak - tehát a legelésnek - eleget tehet, akkor soha nem áll fenn a veszélye egy addig csak sóvárgott, majd hirtelen megközelíthetővé vált táplálék-kínálat okozta túlevésnek vagy mérgezésnek. A természetes állapotban meghagyott tavaszi legelőkön mindig vegyesen fordulnak elő az új, friss növények és a már száraz, előző évi fűfélék. Ez biztosítja a ló számára a „kövér” fűhöz való lassú hozzászokást. Ősszel, a fűgyarapodás leálltával, a szervezet kezd ismét hozzászokni a rostokban gazdag, ám tápanyagokban szegény száraz fűhöz. Az általános nézettel szemben, ez a régi fű önmaga is tartalmaz még némi energiát; és ennek a kemény, öreg fűnek a megfelelő hasznosítása (kaszálása) a ló anyagcseréjében úgyszólván vértolulást okoz, tehát fokozza azt, ami télen képes az állatot melegen tartani. A szalma viszont csak egy mezőgazdasági melléktermék, melyet sok állat éppen a hideg évszakban a boxban unalmában feleszik, és amely teljes mértékben híján van mindenféle vitaminnak és ásványi anyagnak.

A nehezen emészthető növényi alkotórészek bélben történő erjedése többlet hőt produkál a testben. A száraz, régi fű - ahogy a bokrok és fák is ilyenkor - egy érthetően magasabb rostanyag-tartalmat mutat. Nyáron a könnyen emészthető fű teljesen elégséges takarmány a lónak, mert ez a meleg évszakban nem ad plusz hőt az amúgy is csúcsteljesítményen működő anyagcsere által keltett hőhöz, amit a szervezetnek még ki is kell vezetni. Ellenben hideg időjárás esetén az állatoknak természetesen a belső hőmérsékletet kell ellátniuk, amikor első sorban az addigi hideget átvészelt régi fűfélékből vagy az alkalmas bokrokból származó, nehezen emészthető rostanyagokat veszik fel.

Ha azonban a fűfelvétel időben gátolt vagy korlátozott, akkor ez a ló anyagcseréjében sok apró problémához vezet. Sőt akár az is megtörténhet, hogy a kívánt hatással, mint a súlycsökkenés-, vagy a pata minőségromlásának megelőzése, éppen ellentétes dolog történik majd! Tanulmányok kimutatták, hogy azok a lovak, amelyek tudják, hogy csak bizonyos mennyiségű legelési idő áll rendelkezésükre, azonos idő alatt háromszor annyit esznek, mint korlátlan fűkínálat esetén tennék ugyanennyi idő alatt (P.D. Siciliano). Ami tehát azt jelenti, hogy egy ló, mely idejének 4 óráját töltheti legeléssel, ugyanazt a fűmennyiséget eszi meg, mintha 12 óráig vehetné fel a táplálékot. - Más szavakkal: Ez 4 órába sűrített fél napnyi tevékenységet jelent.

Következésképpen nem korrekt szélsőségesen kijelenteni, hogy a „fű rossz a lónak”. A fű a ló természetes tápláléka volt, amíg az evolúció folyamán ki nem fejlődött a tájat keresztül-kasul felszántó és azt állandóan kaszáló lakosság. Tisztában kell lennünk a fennálló következményekkel, amikor az ember bele avatkozik a ló természetes életritmusába azért, hogy ezzel olyan szituációkat kerüljön el, melyekben látszólag veszélyes lenne a legelés az állatra nézve. Minden lótartónak ismernie kell az afféle adatokat, mint például hogy a korlátozott növekedésű fű megváltoztatja a gyomor kémiai összetételét, ez pedig az optimális tápanyagfelvétel útját állja. Ami a ló anyagcseréjét illeti ilyenkor: ha kizárólag túltrágyázott, monokultúrás növényfélét legelhet, - amit valójában a szarvasmarhának találtak ki - akkor ez a ló anyagcseréjét károsítja, és ha a mozgási lehetőségei is korlátozottak, akkor ez csak tetézi a folyamatot; és így tovább.

Háziasított lovak szabad tartásban. Legelés egy természete formában meghagyott, trágyázatlan legelőn, kora tavasszal, Lettországban:




Ugyanezek a lovak néhány nappal később tavasszal:





Háziasított lovak egy nem-trágyázott legelőn, Lengyelországban:






Przewaski vadlovak Ukrajnában. Nyári legelés:








Lengyel Konik vadlovad, Lettországban és Lengyelországban. Legelés nyáron:







Szabályos jellegű tartás, háziasított lovak részére. Legelés nyáron egy trágyázatlan legelőn, Lettországban:












Természetes módon tartott lovak egy nem-trágyázott legelőn, Norvégiában:




Lengyel Konik vadlovak ősszel. Lengyelország:







Természetes módon tartott lovak. Legelés télen, egy nem trágyázott legelőn, Lengyelországban:





Translated by Laura Dancs

Vajon érti-e az állatorvosom a dolgát?

írta Maksida Vogt, Natalija Aleksandrova
A fordítás Ágh Angéla munkája

Manapság a lótulajdonosok egyre többet tudnak a lovak egészségéről, valamint általánosságban az állatokról és egyre gyakrabban merülnek fel olyan helyzetek, amikor megkérdőjelezzük az állatorvosok tudását és a kezelési javaslataikat. Ezen cikk megírásával nem áll szándékomban megsérteni azokat az állatorvosokat, akik tényleg értik a dolgukat és folyamatos továbbképzéseken vesznek részt. A szomorú tény viszont az, hogy állandóan szembesülünk egy bizonyos jelenséggel, ami az állatorvosok többségénél megfigyelhető, ráadásul nemzetközi szinten. Ez a jelenség abban nyilvánul meg, hogy a legtöbb állatorvos nincs tisztában azzal, hogy milyen körülményeket kell a lovaknak biztosítani ahhoz, hogy egészségesek maradjanak, milyen betegségek merülhetnek fel a természetellenes tartás következtében, hogyan viselkednek a lovak természetes körülmények között, valamint természetes körülmények között a kisebb fertőzéseket és tályogokat hogyan érdemes kezelni.

Ez a probléma sajnos nem csak egy adott országban fordul elő. Valójában sok helyütt szembesülünk vele, szervezetünknek pedig gyakran jelzik lótulajdonosok és szakértők számos országból. Úgy tűnik általános problémával állunk szemben. Ezzel a cikkel fel szeretnénk hívni a lótulajdonosok figyelmét arra, hogy legyen bátorságuk megkérdőjelezni az állatorvosok munkáját és a lovaik egészségét.



Dr. Cook munkája, mellyel bizonyította, hogy a zabla mennyi kárt tud okozni a ló érzékeny szájában, már ÉVEK óta ki lett adva és elérhető mindenki számára, ennek ellenére még mindig nem része az állatorvosi tananyagnak és a legtöbb állatorvos sem ismeri. A zabla egy idegen test, ami az állkapcsot fedő nyálkahártyán és az idegvégződéseken fekszik. A ló szájában ennek az idegen testnek a jelenléte önmagában is kiváltja a rágóreflexet, valamint a nyálképződést. Ennek tudatában könnyen el tudjuk képzelni, hogy ez az idegen test hányféleképpen okozhat a lovas szársegítségei következtében fájdalmat az idegvégződésekben. Rengeteg fénykép bizonyítja, hogy a zabla milyen mértékű károkat okozhat zúzódásoktól egészen súlyos nyelv-, szájpadlás- és állkapocs-csontsérülésekig. Ezek a bizonyítékok számtalan tudományos folyóiratban jelentek meg, a mai napig nem cáfolja őket senki sem, az állatorvosok mégsem használják ezt a tudást a napi munkájukban és nem hívják fel erre a problémára a lótulajdonosok figyelmét. Ez rengeteg spekulációra ad lehetőséget a tudásukat minőségét illetőleg, valamint az okokat illetőleg, amiért nem lépnek közbe.



Főleg ami a patákat illeti – a legtöbb állatorvosnak hiányos a diagnosztikai tudása, a kezelési lehetőségekről nem is beszélve. A továbbiakban szeretnénk bemutatni néhány esettanulmányt, melyeket lótulajdonosoktól és praxisunkból gyűjtöttünk össze, és melyekkel szemléltetni szeretnénk különböző pataproblémák félrediagnosztizálását és félrekezelését. 



1. Pataproblémák félrekezelése – állatorvos és kovács csapat



19 éves mentett kanca, az egyik első patáján ortopéd patkóval érkezett a menhelyre. Állítólag azért volt erre már évek óta szükség, mert a szarufal elvált (fehérvonal betegség). A kanca díjugratásban versenyzett ebben az állapotban — hihetetlen és elgondolkodtató, főleg ami a „lovassportot” illeti és azokat az embereket, akik ezt űzik és támogatják. A tulajdonosoknak/örökbefogadóknak azt mondták, hogy ez a probléma ne komoly, valójában a kanca egyfolytában elvesztette a patkóját. A kancát muszáj volt átszállítani a klinikára Telgtébe. Ezen a klinikán a kovács felhelyezett egy szöget a résbe, hogy lássa, hogy milyen mély, miközben egy puhább tárggyal is elérte volna ugyanezt a célt. Ezután eltávolította a szarufal egy részét.



A kancát körbepólyázott patával és egy műanyag pataalátéttel elbocsátották a klinikáról. Szigorú boxpihenőre lett ítélve, melyben egy évet töltött el. A kötés pár naponta cserélve lett. Röviden a tulajdonosok az állatorvosok minden tanácsát követték, abban a hitben, hogy ők tudják hogy mit csinálnak és segíteni akarnak a kancának. A ló gazdái próbáltak neki minél több helyet biztosítani abban a magánzárkában, amelyre ítélve lett, két boxot egybenyitottak és egy kis karámot is kapott. Egy év után, miután a kanca állapota nem javult és a szarufal még mindig el volt válva, a tulajok úgy döntöttek, hogy nem hallgatnak többet az állatorvosokra és más megoldást keresnek. Úgy döntöttek, hogy kiengedik a lovat a boxból, hogy szabadon mozoghasson a ménessel. Utóbbi döntésük helyesnek bizonyult, némi idő elmúltával megfigyelhették, hogy a szabad mozgáslehetőség önmagában hozzájárult ahhoz, hogy javuljon a szaru minősége. 



1. esettanulmány elemzése



A tömegvélekedéssel ellentétben a baktériumok és a gombák nem jelentenek veszélyt a fehérvonalra egy egészséges patánál, mivel egy egészséges pata esetében a szarutermelés mindig meghaladja a bomlást/kopást. A baktériumok és a gombák minden patában jelen vannak, mondhatni a patának szüksége van rájuk. Ha egészséges az egyensúly, akkor a gombák és a baktériumok a pata önszabályozásának részét képzik. (további részletek: “Nyírrothadás” >>).



A fehérvonalbetegség valódi oka valójában a helytelen pataforma, a helytelen patkolás vagy a helytelen tartási körülmények, amikor korlátozzák a ló mozgási lehetőségét, az ammónia pedig kiszárítja és károsítja a patákat. A helytelen pataforma és a mozgáshiány miatt csökken a patairha vérellátása és akár károsodhat, sorvadhat is, így pedig képtelen megfelelő mennyiségű és minőségű szarut termelni. Ez önmagában is károsítja a fehérvonalat. Mivel a termelt szaru kevesebb és gyengébb minőségű, a bomlás gyorsabb lesz, mint a termelés, a fehér vonal pedig az egész pata magasságában elbomlik.
Az így keletkezett üreg lehetőséget kínál idegen test és különböző fertőzések behatolására a pata belsejébe is. A normál baktérium és gomba populációk robbanásszerűen elszaporodnak és egyre mélyebben telepszenek meg, miközben „megeszik” a szarut. Ha a gyenge vérellátás és a mechanikai károsodás nem szűnik meg, akkor a patairha is károsodik és a pata üregessé válik — a szarufal elválik a talptól és a patacsonttól.



Ebben az esetben az ortopéd patkó csak elkendőzi a probléma lényegét ideig óráig, mivel még jobban akadályozza a gyógyulást, a károsodás pedig tovább folytatódik, anélkül, hogy a ló tulajdonosa és a többi szakember ezt észrevenné. A patkó korlátozza a patamechanizmust*, korlátozza a vérkeringést és mechanikailag károsítja a patát.



*(Pata mechanizmus >>)



A szarufal eltávolítása szintén nem oldja meg a problémát, ugyan eltávolítjuk a baktériumok által fertőzött szarurészeket, de ezzel megnyitjuk az utat a fertőzéseknek egész a pata belsejéig. A kötözés-pólyázás és a pót-szarufal behelyezése további károsodást okozhat a patairha szöveteiben.



És a legrosszabb tanács amit ilyen helyzetben kaphatunk — ha egy pataproblémát a az elégtelen vérkeringés okozott — hogy boxpihenőre helyezzük a lovat. Ez egy alapvető természeti szabály — a gyógyuláshoz magasabb fokú anyagcserére van szükségünk, vagyis élénkebb vérkeringésre. A “friss” vér tápanyagokat — ‘építőköveket’ szállít, hogy a test újraépíthesse a sérült szöveteket. Minél élénkebb a keringés, annál gyorsabb a gyógyulás. Ha egy ló boxpihenőn van, azzal korlátozzuk a patákban a keringést, mivel a patáknak a normál vérkeringéshez szükséges a mozgás, vagyis a patamechanizmus, amire a ló szervezete teremtve lett. Így ha korlátozzuk a vérkeringést, korlátozzuk a gyógyulást is.



Ráadásul ha elszakítunk egy lovat a társaitól, kibillentjük mentális és pszichológiai egyensúlyából, ami még tovább késlelteti a gyógyulását. A ló egy csordaállat és az agyának más a felépítése, mint egy magányosan élő állatnak. A ló agykérge csak akkor működik rendesen és látja el az alárendelt agyi központokat rendesen, ha a ló ménesben, vagyis társaival együtt élhet.



Az első amit fehérvonal problémák esetében minden állatorvosnak ki kéne kötnie, az a patakorrekció mellett a megfelelő tartási körülmények és a korlátlan mozgási lehetőség, ami támogatja a patamechanizmust, és ezzel együtt a patafunkciókat és a gyógyulást.


2. eset Pataprobléma félrediagnosztizálása és félrekezelése - állatorvos



Állatorvost hívtak egy kancához, akiről az előző este derült ki, hogy sánta, amikor behozták a karámból. A kanca patái nagyon hosszúak voltak, az elkövetkező napokban kellett volna körmölni. Kevesebb mint 2 hónapja vették le róla a patkókat és tapogatózva járt, főleg kemény talajon. Az állatorvos megvizsgálta azt a lábát, amelyikre sántított és azt mondta, hogy a sántaságot savós patairhagyulladás okozza, mert túl sok füvet legelt. Megröntgenezte a patát is és ez alapján azt állapította meg, hogy: 'nem súlyos, nem látható patacsont elfordulás, nem savós patairhagyulladás.' Ennek ellenére még mindig meg volt arról győződve, hogy a patája miatt sánta a kanca. Fájdalomcsillapítókat és gyulladáscsökkentő gyógyszereket rendelt el, valamint boxpihenőt. Két nappal később a kanca tünetmentes volt, a gazdája kitette a karámba a társai közé, mivel kezdett egyre idegesebb lenni a bezártságtól és az egyedülléttől.



Két nappal később még mindig tisztán járt, így meg lett körmölve. Másnapra ismét lesántult a jobb elejére. Az állatorvos szerint ismét savós patairhagyulladás okozta a problémát'. Teljes pihenőt, fájdalomcsillapítókat és antibiotikumokat írt fel. A kanca végig kímélte a jobb elejét, a bal elejére viszont gond nélkül rá tudott állni. Járás közben egyértelműen terhelte a bal elejét, a jobbal viszont bicegett. A tulajdonosa nem értett egyet az állatorvos diagnózisával és nem adta be neki a gyógyszereket, amíg nem volt biztos benne, hogy mi a baja valójában. A pataápoló szakemberek, akik az istállóban dolgoztak szintén nem értettek egyet az állatorvossal, ők inkább tályogra gyanakodtak. 



Néhány napos teljes pihenő után a gazdája kivitte egy kicsit sétálni a kancát. A kanca nagyon élvezte, hogy szabadon mozoghat és elkezdett ügetni, habár még mindig sántított. Egy nappal később a gazdája már nem bírta nézni, hogy a kanca mennyire szenved, amiért elszakították a társaitól, így kiengedte a karámba éjszakára. Másnap a tályog kifakadt a pártaszélnél és néhány napon belül a sántaság is teljesen megszűnt. Mikor felhívta az állatorvost, hogy tudassa vele, hogy tályog okozta a sántaságot, az állatorvos még akkor sem hitt a tényeknek. Őszerinte savós patairhagyulladás volt a kanca jobb első patájában. Valamivel később amikor megjött az állatorvostól a számla az állt rajta: 'Patacsontsüllyedés jelei láthatóak a jobb első patában a röntgenképen. Diagnózis: savós patairhagyulladás.' (Emlékszünk, hogy az elején azt mondták a tulajnak, hogy 'nincs patacsontsüllyedés', ugye?)



2 eset. Elemzés



Savós patairhagyulladásnál általában a lónak mindkét első patája, vagy mind a négy patája érintett. Akut esetben a ló összes patája fáj. Ekkor nem minden esetben keletkeznek elváltozások a patán belül, mint például patacsontsüllyedés, vagy elfordulás, mely súlyosabb esetekben fordul elő, de az első tünetek jelentkezése után minimum 48 órával. 



 Az alapján a röntgenfelvétel alapján, amely akkor készült, amikor a patairhagyulladás első tünetei jelentkeztek, nem állapítható meg egyértelműen a diagnózis: még túl korán van ahhoz, hogy az elváltozások láthatóak legyenek. Azok az elváltozások, amelyek ezen a felvételen láthatóak régebbi problémák következményei. A röntgenfelvételeken nem mindig látszanak elváltozások, mivel az akut savós patairhagyulladás strukturális változások nélkül is létrejöhet. 



Másodsorban gyanakodni kell, ha az állítólagos savós patairhagyulladás csak egy patát érint. Ez csak abszolút szélsőséges esetekben fordulhat elő. Jelenlegi tudásunk szerint csak akkor, ha a másik végtag sérül és azt a súlyt is az egészséges végtagra terheli, ezenkívül nem mozoghat a ló ('statikus laminitis', Rooney, J.).



A következő furcsa kijelentése az állatorvosnak, ami ellenkezik az „egy patát érintő savós patairhagyulladás” diagnózissal', az az, hogy a kanca túl sok füvet legelt. Mind a négy pata EGY egységes anyagcsere folyamat részei a ló testén belül. Ebben az esetben a túl sok szénhidrát, ami okozhat mérgezéshez hasonló tüneteket, nem érintheti az anyagcsere 1/4 részét.



Most pedig nézzük meg a kanca első patáinak a formáját.




Mint láthatjuk a szarufal jelentős mértékben meghajlott mindkét első patánál, ami arra utal, hogy a szarulemezek kapcsolódása mindkét patánál jelentősen sérülhetett. Ha mindkét első patánál ilyen mértékben sérültek a szarulemezek, akkor valószínűtlen, hogy a patairhagyulladás csak egy patát érintett volna.



Már ezen tények ismeretében is rögtön eszünkbe juthat egy másik ok, ami magyarázná az egy patára kiterjedő sántaságot.



A lóról röviddel a történtek előtt vették le a patkókat. Ezzel valamilyen mértékben újra beindulhatott a patamechanizmus a patákon belül. Ennek következtében a vérkeringés is megélénkült a patákban. Ahogy javult a vérkeringés, a szervezetben beindult az öngyógyítási folyamat, többek között elkezdte az elhalt szöveteket eltávolítani, melyek akkor keletkeztek, amikor a patkó viselése által károsodtak a pata belső részei. A tályogképzés egy azon módszerek közül, amit a szervezet alkalmaz, hogy megszabaduljon azoktól az elhalt szövetdaraboktól, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy a véráramon keresztül távozzanak. 



Ebben az esetben a sántaság teljes erejével visszatért a körmölés után. A túlnőtt szaru eltávolítása után a patamechanizmus tovább javult, tehát a vérkeringés és az öngyógyulási folyamat is. A tályog egy ideig megfelelő vérkeringés hiányában felfüggesztette a funkcióját új erőre kapott miután a sérült terület vérkeringése helyrejött. A tályogok a vérkeringésből szerzik az eszközeiket, mint például a fehérvérsejteket. Minél élénkebb a vérkeringés, annál intenzívebb a tályog öngyógyító képessége. 



Ezért fordulnak elő gyakran tályogok a patkók levétele után, főleg körmölések után. 



Most nézzük meg újra a paták képeit.




Ha egészen közelről nézzük, megfigyelhetjük, hogy a jobb első patában mintha 'lyuk' lenne. A túl magas sarkak miatt a patacsont állandó nyomást gyakorolt a talpra, ráadásul a patkó kápája is nyomta a szarufalat és ezzel károsították a vérereket és csontelhalást indítottak be. A csontból és a patairhából származó elhalt szövetrészek sokáig gyűltek fel a patának ebben a részében. A szaru károsodása ajtót nyitott a kívülről jövő fertőzéseknek. Ez ideális környezetet teremtett a tályogképződésnek.



Ha megnézzük az alábbi képet:




Láthatjuk, hogy hol tört ki a tályog a pártaszélen keresztül, pontosan a sérült terület felett. Ez egy teljesen tipikus viselkedés a tályogoknál — a legrövidebb úton távoznak, elsősorban a puhább szarun keresztül, vagy a kemény és puha szarurész találkozásánál, ami elsősorban a pártaszélnél található. 



További információ tályogokról >> 



3 eset. Elfogadhatatlan minőségű röntgenfelvételek, melyeket egy állatorvos specialista készített és ezekre épülő diagnosztikai hibák 



Egy állatorvost kihívtak egy 18 éves herélthez, hogy röntgenezze meg az első patáit. A ló éveken keresztül patkolva volt és a felvételek készítésekor kb. egy hónapja vették le a patkóit. A röntgenfelvételekre azért volt szükség, hogy a ló körmölését végző szakember felmérhesse a paták állapotát a patkók levétele után. Amikor a felvételek készültek a paták így néztek ki:




És ezek a röntgenfelvételek készültek:





Az állatorvos a felvételek mellé a következő üzenetet mellékelte a tulajdonosnak '...a patafal és a patacsont között nagyobb a távolság a ló jobb első patájánál mint a bal elejénél, ami csont felszívódást (kopást) indokolhat.'



3 eset. Elemzés



A normálisnál nagyobb távolság a patacsont és a patafal között elsősorban egy súlyos problémának a tünete, mégpedig annak, hogy a patán belül többek között a szarulemezek krónikusan károsodtak: károsodott és meggyengült a patairha, valamint elfordult és lesüllyedt a patacsont. Habár a savós patairhagyulladás általában mindkét első patát érinti, az elváltozás mértéke eltérhet, ha a két pata formája egymástól különbözik.



Ahhoz hogy a csont kopásával magyarázhassuk a normálisnál nagyobb távolságot a patafal és a patacsont között, nagyon súlyos csont újraképződésre lenne szükség, ami ezeken a csontszöveteken az előbbi röntgenfelvételeken nem látható. Amennyiben az állatorvos diagnózisa helyes volt, akkor a patacsont hátsó részének megváltozott volna a formája, a feszítőizom felőli résznek nagyobbnak kéne lennie a normálisnál, ugyanis a pata felépítéséből adódóan azt nem érik azok a károsító hatások, melyek a patacsont hátsó részében a kopást okozták. Ez a különleges forma nem látható egyik röntgenfelvételen sem.
A diagnózis továbbá feltételezi, hogy csak az egyik patacsont érintett, ennek következtében a csont újraképződése mindkét csontnál különböző kellene hogy legyen.



A legelső dolog, ami eszünkbe jut ezeket a felvételeket nézve, hogy a minőségük elfogadhatatlan. Ugyanis a talpi rész nem látható, ráadásul a felvételek alsó része túl van exponálva. Tehát ezek a felvételek alkalmatlanok annak a megítélésére, hogy milyen vastag a talpi rész és a patacsont hogyan viszonyul a talajhoz. Ha patáról készítünk felvételeket, akkor a talajt mindig meg kell rajta jelölni. Ezenkívül nincs megjelölve, hogy a patafal és a pártaszél hol csatlakozik egymáshoz, ami megnehezíti, vagy akár lehetetlenné teszi annak a megítélését, hogy a patacsont mennyire süllyedt le.



Nem látható lényeges különbség a felvételeken a két pata között a patacsont és a patafal közötti távolságban. Ami viszont látható, az a patacsont szöge a patán belül, ami az eltérő pataformáknak köszönhető (ez látható a fényképeken is) — az egyik pata meredekebb (magasabbak a sarkak) a másik pedig laposabb. A patacsont elfordulásának mértéke mindkét pata röntgenfelvételén jól látszik.



Ha hasonló felvételek kerülnek a kezébe, egy állatorvosnak fel kell hívnia a ló tulajdonosának a figyelmét arra, hogy ezek az elváltozások tovább folytatódhatnak, ami akár akut savós patairhagyulladáshoz is vezethet, amennyiben nem rendeződik a patáinak az állapota – vagyis a patacsont nem kerül vissza a megfelelő pozícióba, ami csökkenti a patairhára nehezedő nyomást és a további károsodást. 



* * * 



Kérjük a lótulajdonosokat, hogy tegyék fel az összes kérdést, ami ezzel a cikkel kapcsolatban felmerül bennük az állatorvosuknak. A következő lépéseket ajánljuk:



— Sose féljünk kérdezni, ha a lovunk egészségéről van szó.

—Egy szakértőnek minden részletet és minden ezzel kapcsolatos összefüggést meg kell tudnia magyarázni, amire csak rákérdezünk. Tartsuk azonban szem előtt, hogy a hagyományos állatorvostan nem egyenlő a holisztikus állatorvostannal, tehát az állatorvosunknak nem kell az utóbbival is tisztában lennie.

— Utasítsunk vissza minden kezelési módszert, amely azzal járna, hogy boxpihenőre kárhoztassuk lovunkat. A lovaknak mozgásra van szükségük ahhoz, hogy gyógyulni tudjanak.

— Ne álljunk szóba olyan állatorvossal, aki anélkül ad fájdalomcsillapítókat, szteroidokat vagy antibiotikumokat lovunknak, hogy figyelmeztetne a mellékhatásaikra és ajánlana egyéb alternatív módszereket is (gyógynövény, homeopátia, stb.). Ezek amellett hogy felborítják a ló anyagcseréjét és ezzel késleltetik a gyógyulást, súlyos mellékhatásokkal is járnak. Csak néhány mellékhatás: a gyulladáscsökkentők gyomor- és bélfekélyt okozhatnak; az antibiotikumok gyengítik az immunrendszert; a szteroidok savós patairhagyulladást okozhatnak.

— Utasítsuk vissza az állatorvos kezelési javaslatát, ha figyelmen kívül hagyja lovunk lelkét (a ló csordaállat, ha elválasztjuk társaitól stresszt okozunk neki és ezzel késleltetjük a gyógyulást).

— Utasítsuk vissza a kezelési javaslatot, ha gyors, de rövid távú javulást ígér – hogy lovunk “működjön” és minél előbb használhassuk.

— Olyan gyógyítót keressünk, aki figyelembe veszi a test regenerációs képességét és tempóját, lovunk ennyit minimum megérdemel.




Az esettanulmányokat Natalija Aleksandrova írta.