A fordítás Mónika Dohany munkája
Két “gyógyíthatatlan” patarepedéses eset. Mindkét esetben az évekig tartó kezelés során pont ugyanazokat a módszereket alkalmazták kezelés gyanánt, amelyek a problémát eredetileg kiváltották- patkolás helytelen pataformával kombinálva -(túl magas sarok, túl hosszú fal).
1. eset:
2. eset:
Terhelés alatt, a szarutoknak egy bizonyos módon kell(ene) deformálódnia. Ezt a visszafordítható deformációt "patamechanizmusnak" nevezik (https://www.facebook.com/notes/természetes-körmölés-és-pataápolás/a-patamechanizmus-és-jelentősége-a-ló-számára/283470865111531), és létfontosságú az egész szervezet részére. Ennek a két patának az esetében a pártaszél csak kidudorodott oldalra az oldalfalnál, de nem tudott lefelé mozogni, ahogy ez történik egy élettanilag helyes formájú patában, az egészséges patamechanizmus részeként (mivel a talp rögzítve volt a patkolás által). Idővel kifelé gyűrődés alakult ki a falon,ami a pártaszéltől indult, le egészen az utolsó szögig, ahol a fal meggyengült a szög okozta lyuktól. A pata talajfogásának hatására ez a gyűrődés kifelé tolódott ,kisebb terhelés esetén (állásnál- pihenő állapotban) a pártaszél ismét kiegyenesedett, és a gyűrődés ismét kisimult. Ez a mozgás készítette elő a terepet a repedés megjelenéséhez, ami aztán meg is jelent, megtámogatva az utolsó szög lyukától meggyengített fal által.
Sajnos az első ló soha nem kapott lehetőséget helyes pataápolásra, és a vágóhídon végezte, így adva most nekünk egy lehetőséget arra, hogy közelről megnézzük a szarutokot és megtanuljuk, hogy bizonyos külső jelek milyen belső pataszerkezetre utalnak.
A vas és a túlnőtt szaru eltávolítása után, láthatjuk a görbületet a fehér vonalban, azon a helyen, ahol a repedés indul, a fal talajfogó szélénél:
Az ilyen fajta ívek a fehér vonalban arra utalnak, hogy a patacsonton demineralizációnak kell lennie, egy bemetszés vagy egy barázda formájában,amely a csontszövetre ható bizonyos fajta nyomás eredményeképpen jelenik meg.
Most, hogy belenéztünk a szarutokba, láthatjuk a várt barázdát a patacsont oldalsó szárnyán. Továbbá láthatjuk a fal belső oldalán a kiálló gerincet,ami bele volt nyomódva a csontba, ami annak átformálódását okozta. Ehhez jön még a hangsúlyosabb oldalsó csont (az oldalsó pataporc elcsontosodása) ahogy azt láthatjuk a csont oldalán, ami ugyanolyan okból jött létre mint ami a patafal repedését okozta - élettanilag helytelen erők hatnak a szarutokra és a pata belső szerkezetére:
Hasonló ívet találtunk a fehér vonalon a második esetnél is:
De a második esetben a ló, melegvérű herélt szerencsésebb volt. Az orvosok és kovácsok által előírt 15 évnyi patkóviselés után, ami szerintük egyetlen ellenszere a patarepedésnek és egy vissza-vissza térő vérzéssel, ami a repedés kezdeténél volt tapasztalható, 18 évesen végül levettük róla a patkót és megkezdtük nála a megfelelő pataápolást. A helyes pataápolás számára a pataápolás egy fontos részével kezdődött-biztosítottuk a ló részére a fajának megfelelő életkörülményeket, ami magába foglalja a korlátlan szabad mozgást (24/7 -a hét minden napján éjjel nappal kinn), szabad legelést/hozzáférést a szénához (24/7), valamint a ménesi életet.
A rehabilitáció 5. hónapjában a herélt nagyszerűen érzi magát (szürke ló) és játszik a barátjával:
(Video Ark Equus Ranch for Retired Horses, alHHHC Partner Rehab Center, Germany.)
9 hónap rehabilitáció után a repedés eltűnt, bár a pata formája még mindig javulóban van:
